Kipróbáltuk! - Bikram Yoga

Íme az új rovatunk első "tesztalanya"

Na jó, lássuk be, alapvetően egy inkább csajosabb mozgásformáról beszélünk, de természetesen uraknak is ajánljuk: a lényeg, hogy ezúttal Máté nem tartott velem, így egy barátnőmet vettem rá egy órára. Igazából nem is kellett nagyon győzködni, szerencsém van, ugyanis vele aztán lehet mindenféle sportot kipróbálni.

Alapvetően a mozgás szerelmese vagyok, de hajlamos vagyok én is elég hektikusan csinálni a dolgot. Persze nyáron nehezebb, őszintén rám is felszaladt egy pár kiló, amit elkeseredetten konstatáltam, így elő is szedtem a már jól bevált insanity videóimat, de valahogy már nem találtam elég kielégítőnek, így hát elkezdtem színesíteni a palettát. (Az insanity természetesen maradt, csak mellé iktattam be plusz edzéseket.)

A bikram yogával egyébként már régóta szemeztem, csak egyedül annyira nem vitt rá a lélek, de hát partner adott, helyszín adott, hát vágjunk is bele! Teljesen izgatottan vártam a 90 perces órát a felfűtött 40 fokos teremben, egy reggel 07:00-kor kezdődő foglalkozásra esett a választás, ugyanis szeretjük a reggelt aktívan indítani.

Na akkor, összeszeded a cuccod, elindulsz a hideg sötétben, 2 táskával át a városon és elérkezel a nyugalom szigetére. (Nekem ez volt életem első jóga órája, mert eddig határozottan állítottam, hogy én bizony csak a “széthajtom a magam” típusú edzéseket preferálom.)
Füstölő illat, meleg, csönd és béke honol. Felszerelésként amit az embernek magával kell vinnie: 2 törcsi, 1,5 liter víz, top és rövidnaci, meg egy papucs. Az oktató várt bennünket, kedvesen tájékoztatott mindenről, úgyhogy a próbabérlet megvásárlása után gyorsan át is vedlettünk és bekúsztunk a terembe. Hát, tényleg meleg van. Ami kifejezetten kellemes, egészen addig, amíg fekszel. Mint egy giga-szauna. Aztán elkezdődnek a gyakorlatok. Nos, nekem már a kezdő légzési gyakorlat is okozott némi kihívást, ugyanis úgy éreztem, kitörik a nyakam. (Egyébként még mindig fáj.) Utána jöttek a különböző pózok, amiknek – egy kivételével – ha félholtra vernek sem fogom tudni felidézni a nevét.

Az én kedvencem a halott ember, vagyis a szavászana volt, amikor csak fekszel, és magadra koncentrálsz. (VAGYIS NEM CSINÁLSZ SEMMIT!) Na jó, azért ez így nem teljesen igaz. Az egyensúly-, és a hát gyakorlatok kifejezetten tetszettek, csak, hát, enyhén szólva, nem vagyok túl hajlékony, DE TÉNYLEG NEM. Kötött Kutas ízületek, ez van. De így az igazi kihívás nem?

A 90 perc alatt minden porcikámat éreztem, és olyan hamar elrepült, mintha fél óra lett volna. Azért az utolsó gyakorlatsor igazán szíven ütött. Amikor meghallod, hogy halottember póz (2 perces), és megkönnyebbülsz, hogy végre egy kicsit pihenhetsz, 10 másodpercen percen belül jön az utasítás: gyorsan felülsz (Hasizomból!!!), és jönnek a további pózok. Mindez úgy egymás után tízszer, bár bevallom, egy idő után már nem számoltam, inkább beletörődtem.

Minden gyakorlatot kétszer ismétlünk egymás után, vannak vízszünetek, s néha kis pihenő. Az oktató nagyon kedves volt, végig beszél, figyel mindenkire, rögtön megjegyezte a nevünket, és dicsér ha szépen csinálod a gyakorlatot. Az enyémben ugyan nem tudom mi szép lehetett, a görbe remegő lábaim, ahogy próbálok fogást találni a kissé nyálkásnak ható, csúszós bőrömön, hát, nem én nem látnám szépnek. (És a rákvörös fejről nem is beszéltünk) Mindenesetre jól esett tényleg. Az óra végét pihenéssel zártuk, majd jöhetett a fürdés.

Összességében: a nehézségekkel együtt kifejezetten jól éreztem magam. Bár az is igaz, hogy a nap hátralévő részét félig agyhalottként töltöttem, és étvágyam egészen délutánig nem volt. Hozzátenném előző este 11-kor végeztem a kardió edzésemmel, szóval valószínűleg ez is közrejátszott. Számomra, ez tényleg olyan 90 perc volt, amelynek nagy részében ki tudtam kapcsolni az agyam, és teljesen magamra koncentráltam, meg arra, hogy ne boruljak fel, és ne sírjam el magam. Délutánra már szépen megéreztem a hasizmom, a hátam is, szóval tuti biztos: nagyon durván átmozgat. A bőröm csodaszép és puha lett, már egy alkalom után.

Sosem gondoltam volna, hogy az általam unalmasnak degradált jóga ilyen pozitív csalódás lesz, de abszolút levett a lábamról. Úgyhogy pénteken megyek újra, és csak ajánlani tudom bárkinek. Egy alkalom után a testem változásáról nem tudok nyilatkozni, azt leszámítva persze, hogy úgy közlekedem, mint egy reumás csiga. (Hétről-hétre azért képekkel dokumentálni fogom a változást.) De legalább tudom, hogy igazán hatékony voltam!

Virág

megosztom

megmondom

Ajánló